Hogyan hat az egészségre!
Alapvető hatással vannak az egészségünkre: mivel az általunk fogyasztott élelmiszerek nagy része ugyanattól a néhány cégtől “származik” és a testünk az elfogyasztott táplálékból épül fel, így ezek a cégek arányaiban nagy hatást gyakorolnak az egészségünkre. És ezek a multik az állításaikkal és reklámjaikkal ellentétben egyáltalán nem foglalkoznak az egészségünkkel.
2005-ben szinte minden multinacionális élelmiszer-ipari cég összefogott, hogy nyomást gyakoroljanak a francia kormányra, akik a szénsavas üdítőitalokat és egészségtelen nassokat árusító automaták betiltását szerették volna elérni az iskolákban, illetve az ilyen típusú termékek reklámjainak megszigorítását. A törvényjavaslat nagy része nem lett megszavazva az élelmiszer-ipari lobbi hatására. (Csak egy felirat figyelmezteti a reklám alján a tévénézőt, hogy egyen egészségesen és mozogjon sokat).
Még súlyosabb a helyzet a tápszerek tekintetében: a WHO szerint a tápszerek használata szoptatás helyett a fejlődő országokban évi 1,5 millió kisgyerek halálához vezet. A Nestlé, a világ legnagyobb tápszergyártója nyíltan is kampányol a tápszerek választása mellett, akkor is, ha az édesanya tudna szoptatni. Emellett az ingyenes tápszermintákkal, a kórházak és orvosok anyagi “támogatásával” próbálják a tápszer-vásárlók utánpótlását biztosítani. Emiatt sokan egyenesen csecsemőgyilkosnak nevezik. (részletek: https://www.thelancetstudent.com/legacy/2008/12/08/nestle-%E2%80%93-the-baby-killer/, https://www.guardian.co.uk/sustainable-business/nestle-baby-milk-scandal-food-industry-standards, https://boycottnestle.blogspot.ca/)
A Greenpeace a Nestlé tápszereiben és bébiételeiben kimutatta a génmanipulált organizmusok jelenlétét, mire a Nestlé azzal védekezett, hogy “irrealisztikus” a génmódosított alapanyagoktól mentes élelmiszer.
Gazdasági szempontból a kis számú nagy csoport jelenléte a verseny hiányát eredményezi.
Egyrészt a piacra nagyon nehéz, majdnem lehetetlen új szereplőként bekerülni. Például ha egy kisvállalkozó annyira szerencsés, hogy a helyi szupermarket hajlandó a termékeit árusítani, azok általában a teljesen elérhetetlen, nehezen észrevehető polcokra kerülnek, így kevés vásárló fogja azokat választani. Mert a legjobban látható és elérhető helyek a multinacionális cégek termékeinek vannak fenntartva, akik súlyos összegeket fizetnek ezért a kiváltságért. Egy kisvállalkozónak egyszerűen nincs elég pénze ehhez. Ráadásul az emberek hozzá vannak szokva a nagy márkákhoz, a reklámok hatására is inkább ezeket választják. Pedig nem is sejtik milyen károsak az életre. Végül, ha a kisvállalkozónak mégis sikerült betörnie egy piacra és sikert elérnie, elég hamar felvásárolja valamelyik nagy cég a márkával együtt. Ugyanez történik a helyi meglévő, népszerű márkákkal, mindnyájan emlékszünk a Pilóta keksz és a Danone esetére (amúgy azóta a márka a Kraft kezében van).
Másrészt a kis számú nagy méretű érdekcsoport megléte gyakran kartelleket eredményez, azaz a cégek egymás közti megegyezések réven a piacinál magasabb árakat szabnak meg. Ez gyakran illegális és büntetendő, de ez nem tartja vissza ezeket a cégeket. 2011-ben a bíróság a Procter és Gamble-t 211 millió eurós bírságra ítélte kartell létrehozásáért és az árak összehangolásáért az Unileverrel és Henkellel együtt. A Henkel, mint a három cég legkisebbje (és amelyik a legkevesebb hasznot húzta ebből) nem lett elítélve, mert ők jelentették fel a kartell többi résztvevőjét. A kartell miatt a fogyasztók magasabb árat fizettek a mosóporokért, mintha a verseny normálisan működött volna. A kifogásolt megállapodás az volt, hogy a vállalatok megegyeztek: egy környezetvédelmi kezdeményezés keretében kisebb kiszerelésben piacra dobott mosóporokat változatlan áron adják